Áprilisban alkottuk meg a pályaorientációs szabaduló szobás játékunkat, melynek a linkje még a mai napig „járja” az országot. Érdemes volt megalkotni. Az oda vezető út nem volt egyszerű. Könnyű hangvételű írásra számítson az olvasó.
Mielőtt belevág az olvasásba, kérem nézze meg a cikk képét ezt a szép pöttyös Magyarországot. Fogalmunk sincs hogy jutott el ennyi helyre. Nem hirdettük pénzért sehol, mégis országszerte közel 1100 gyerek játszott és tanult velünk. Nézzük, hogy jutottunk el idáig.
Március közepe: beütött a vég, digitálisra átállt az oktatás és a munkahelyünk is. Bénult tompultsággal kérdeztük egymást. Mi, a személyes és élményalapú pályaorientáció élharcosai, mit fogunk kezdeni az online térben? A munkánkat, kapcsolatainkat évek alatt úgy alakítottuk, hogy a tapasztalás, a személyes élmény legyen a pályaválasztás alapja. Hogyan tovább, teltek a napok és nem jött az ihlet, hogy mégis hol a helyünk az online térben?
Közben a saját gyerekeinken láttuk a mérhetetlen információ cunamit végig söpörni. Kiakasztott mindent és mindenkit, gyereket, szülőt, szomszédot, kutyát, családi békét, wifi hálózatot. Mindenki eszeveszetten kapkodott, mutatni a nagyvilágnak: „minket nem állít meg ez az új helyzet, mi ebben is jók vagyunk”. Hát nem. Álltunk és erőszakosan vártuk az ötletet, mely nem akart jönni.
Figyeltük a gyerekeinket, elég gyorsan beállt a napi rendjük (enyém elég gyorsan rászokott a 6.30-as felkelés helyett a 9 óraira), de ennek a „gyerekmegfigyelésnek” köszönhetjük az ihletet.
Azt vettük észre, hogy akkor élvezte a gyerek az online oktatást, amikor:
- kreatív feladatokat kapott
- órák anyagát játékos kvízeken keresztül kérdezték vissza
- bevonták a gamifikációt
- filmet kellett nézni az adott témáról (mondjuk rövidet, mert volt amin az egyém konkrétan bealudt)
- idő, idő, idő… ő határozza meg mennyire van szüksége (de a kezdés minimum 9.00-tól)
- egyszerűen kezelhető platform
- jutalom az óra végén
Körvonalazódott már a fejünkben egy online pályaorientációs játék, a részletek egészen vicces módon és véletlenül jöttek.
Higgyék el nem könnyű egy társasház negyedik emeletén 2 kisgyereket egész nap lefoglalni, friss levegőre vágytunk mindannyian. Nincs más megoldás, sötétedéskor titokban a lezárt játszótér kerítését át kell mászni egy kis hintáért, döciért, csúszdáért. Izgalmas, vicces, veszélyes, csak ki tudjunk szabadulni, ha észreveszik. KISZABADULNI!
Megérkezett az ihlet: Előre felvett rövid pályaorientációs osztályfőnöki óra, melyet egy szabadulószobás játékba illesztettünk, sok kvízkérdéssel, ajándékkal a végén. Saját gyerekeinken teszteltük, próbáltuk, kalibráltuk (kaptunk hideget-meleget…) és végül útnak indítottuk a játékokat, melyek még most is kézről-kézre, pontosabban gépről-gépre járnak.
A játék az alábbi linkre kattintva elindíthatóak.