Hírek

<<< Vissza

2018.01.03

Hol a helyem a PÁLYÁN?


A Mi a Pálya? – Műszaki Pályaválasztó Fesztivál helyszínein Monszlainé Bors Ágnes tartott önismereti foglakozásokat. A pályaorientációs szakember önismeretről, kompetenciáról és a rendezvényről szóló tapasztalatait, gondolatait az alábbiakban olvashatják.

Gondolatok egy műszaki pályákat népszerűsítő fesztivál oldalvonaláról…

Abban a kivételes helyzetben volt részem, hogy jelen lehettem a 2017-es „MI A PÁLYA?” fesztiválsorozat helyszínein, és a programra érkező tanulók csekély töredékével közösen gondolkodhattunk arról, hogy milyen szempontok szerint érdemes szemlélni a sok cég és tanintézmény kínálatát és a benne foglalt lehetőségeket, illetve hogyan helyezheti el benne Ő saját magát.

Néhány gondolat a Kompetencia tükör pult üzeneteiről:

Szerettem volna néhány fontos gondolatot szemléltetve átadni, elültetni a gyerekek fejében. Elsőként azt, hogy az Önismeret mennyire fontos ahhoz, hogy tudatosan tudjanak szakirányt és azt követően szakmát választani. A munkaerőkiválasztásban eltöltött 20 évnyi tapasztalataimat igyekeztem számukra is érthetővé tenni.

Már a kompetencia szó fogalma is bővítésre szorult (hozzáértése, jogosultsága van valamihez), hiszen ők egyből a felmérésre gondolnak. Ezzel nincs is baj, hiszen értő módon olvasni, számadatokból helyesen következtetni a munka világában is nagy szükségünk van. De ezek csak gondolkodási képességek, kompetenciák, amire többnyire osztályzatot is kapnak. A munkatevékenységek során azonban számtalan olyan kompetenciájukat kell mozgósítani, ami már most is fejlődik – iskolában és azon kívül is –, és lehet, hogy nem is tudják, hogy nekik olyan van, és az mennyire értékes. És itt többnyire olyan dolgokról van szó, ami nem jó vagy rossz, egyszerűen csak úgy kényelmes működniük, és ha nem találjuk meg azt a helyet, környezetet, szakmát, amiben az a kompetenciánk előnyös, akkor küzdeni fogunk miatta a hétköznapokban.

Ha játéktevékenységek közül ösztönösen választhatnak, és megindokolják, miért is választották, megmutatkozik az a belső késztetés, ami a gyermekben van. Egy teljesen egyszerű, egyforma kockákból építhető torony minél magasabbra építésének szándéka mögött teljesen ellentétes dolgok is húzódhatnak. Van olyan tanuló, aki azért választja, mert neki ez könnyű… semmilyen kockázatot nem lát benne, és nem akar olyan játékkal játszani, ami szellemi kihívás vagy alkotás, esetleg nagyobb mozgásigényű. Egy másik gyermek azonban ugyanezt a választást azzal indokolja, hogy azért, mert kíváncsi volt, hogy milyen magasat tud építeni… Nos, ebben a szándékban már benne van a teljesítményorientáltság, társak megjelenése esetén a versengés. És máris egy olyan kompetenciánál vagyunk, ami igen gyakori a munka világában, ez pedig a teljesítménybér. Sok ilyen munkakör, szakma van. Fontos tudni, hogy ha a gyermek ilyen környezetbe kerül, ez az ő teljesítményét serkenti vagy gátolja-e? Nem rosszabb vagy jobb egyik a másiknál, csak a körülményt kell helyesen megválasztani. Minden belső késztetés megtalálása egy szakmában azt eredményezi, hogy nem élem meg fáradságként az adott tevékenységet.

Minden helyzet rólunk szól, minden helyzetből tudunk önmagunkra vonatkozóan helyes következtetéseket, megállapításokat hozni az önismeret terén. Mindössze vissza kell kicsit térnünk abba a bizonyos „Miért?” korszakba… Ha egy délutáni közös focizáson jól érzi magát a gyermek, érdemes meggondolni, hogy miért? Azért, mert a szabad levegőn lehettem? (Lehet ez is olyan belső igényünk, amit egy pályaorientációban érdemes figyelemben venni…) Azért, mert része lehettem egy csapatnak, és ebben jól érzem magam? Vagy éppen azért, mert a társaim engem követnek, hallgatnak rám? Ezek mögött meghúzódnak a munka világában keresett kompetenciák, a csapatjátékos, a spontán vezetői készség, stb.

Ha már ismerem a kompetenciámat, tudom, hogy azok közül melyik fejleszthető könnyedén, kisebb energiabefektetés árán. Ezekre ráerősítve tudom, hogy miben tudok kiemelkedni, kiválni, a szakma kiválóságává válni… ez jelentheti a saját piaci előnyömet.

Fontos, hogy a gyerekek értsék, figyeljék magukat! Legyen önismeretük.

Pályaorientációban a második fontos elem, hogy ismerjenek minél több szakmát, lehetőséget (erről szól a rendezvény is), és azon belül is a tevékenységüket. Ha tudja, hogy mit kell ott csinálni, bele tudja ott képzelni magát. Lehet néhány éles helyzetet szimuláló játékos feladatot is elvégeztetni, amelybe vagy könnyedén illeszkedik, vagy gyorsan beletanul, vagy nem igazán róla szól…

Nem célszerű csak azért közgazdásznak menni, mert valaki jó matekból, és mert az elit gimnáziumnak is jót tesz, ha a továbbtanulási számokkal jó helyezést mutatnak a gimnáziumi rangsorban. Ha a leendő hallgató nincs tisztában azzal, hogy az a bizonyos felsőoktatási szak szakmaként milyen tevékenységekre teszi őt alkalmassá, nem beszélhetünk támogatott pályaorientációról, tudatos szakmaválasztásról. A gyerekek egy része vagy azért, mert lusta saját magával foglalkozni, és ezt mondták, vagy mert meg akar felelni szülői vagy iskolai elvárásoknak, egész egyszerűen sodródik. Választ, de a döntései mögött nincs valódi tartalom. Szerintem ez mind a gyermek idejének elfecsérlése, mind az oktatásra szánt közpénz pazarlása. A Bsc szinten végzős hallgatók jelentős százaléka a végzéskor döbben rá, hogy amit addig tanult nem is róla szól.

Lényeges üzenetnek gondolom pályaorientációkor azt is, hogy a választott szakmának nézzék meg 1 napját, 1 hónapját, 1 évét; ez mutatja az életstílust… Például a mezőgazdaságot az időjárás és az évszakokkal való együttműködés, a vendéglátást a hétvégék és az éjszakai műszakok jellemzik stb.

Néhány jelenség a korosztálynál tapasztalt működésekből:

A pultnál a falon elhelyezett papíron arra a kérdésre válaszoltak a gyerekek, hogy jelenleg „Mi alapján döntenek?” továbbtanulás vagy szakmaválasztás kapcsán. Néhány a válaszok közül:

„Sikeres legyek”, „Jól keressek”

Ha olyan munkát találok, melynek során belső késztetéseim kielégíthetők, a kompetenciáim jól, sőt jobban, akár a legjobban működtethetők, akkor biztosan jól érzem magam abba, amit csinálok, ki tudok válni az átlagból, a szakma kiválóságává válva jól tudok keresni. Így leszek sikeres, és így tudom azt az érzést is biztosítani a magam számára, hogy nap mint nap képes legyek olyan dolgokat megtenni, ami csak annak fáradság, aki nincs a helyén.

„Amit szeretek”

A fentebb leírtakból kiderül, hogy ez tényleg fontos, csak azt tapasztaltam, hogy amikor megkérdezem: „Választottál már?”, érkezik a válasz: „Igen, gépészetet”. „Tényleg, és mit szeretsz benne?” „Azt nem tudom…”

Elgondolkodtató… A gyerekek megtanultak olyan válaszokat adni a kérdéseinkre, amiről tudják, hogy ezt akarjuk hallani, de sajnos a mögötte levő tartalom üres. Lehet, hogy nem töltöttük meg?

A játékos feladatok választásának indoklásakor több gyermek őszintén nem tudja a saját válaszát megfogalmazni… Szomorú, mert olyan érzést vált ki bennem, hogy tényleg semmit nem tud magáról. Ez baj. És én csak annyit tehetek, hogy ébresztgetem, hogy LEGYEN FONTOS ÖNMAGÁNAK! Soha senkinek nem lesz olyan fontos az életben, mint önmagának. És ha eddig nem sikerült soha elgondolkodnia magán, akkor itt a legfőbb ideje. De ebben mi, szülők, pedagógusok, tantervalkotók is felelősek vagyunk, mert csak az tűnik fontosnak, hogy megtanuljon egy csomó évszámot, de nincs elegendő idő beszélgetni, kapcsolódni egymáshoz, nem teremtünk olyan helyzeteket, ahol tanulhatnánk, taníthatnánk erőszakmentes kommunikációt, és megtanulnánk értő módon odafigyelni a másikra. A legnagyobb ajándék, amit egymás számára adhatunk, az értő figyelem, és amit egymástól tudunk tanulni. Ez azt is képes üzenni, hogy FONTOS vagy nekem. Valódi kompetenciák gyakorlása, és az abban való értékek visszajelzése a gyerekeink számára sokat segítene önismeretükön, önbecsülésükön.

Olyan információáradat veszi őket körül, hogy a túlélésük érdekében csak minden második vagy harmadik impulzust kódolnak, ami sajnos olyan helyzetben, ahol minden információnak jelentősége van, hibás megoldásokat eredményez. Egy konkrét játéktevékenység közben sem jellemzi őket az elmélyülés, inkább figyelnek még a többi helyszínen zajló lehetőségre. Ebből a pörgésből azt érzékelem, hogy érdemes lenne tudatosan visszavenni, olyan helyzeteket teremtve eme korosztály számára, ahol nem az interneten élik az életüket, hanem a valóságban, valódi kompetenciákat fejlesztve.

Ha mindenki azzal foglalkozna, amit szívvel-lélekkel képes tenni, akkor tudná a legtöbbet adni a környezete számára, ezért mindenkinek jó Önismeretet és sikeres szakmaválasztást kívánok!

Monoszlainé Bors Ágnes

Pályaorientációs szakember

 

A cikket az Elektrotechnika – A Magyar Elektrotechnikai Egyesület Hivatalos Lapjának 2017/11-es számában olvashatják.

A rendezvényről megjelent korábbi cikkek:

 

Szülői értekezlet a Mi a pálya? - Műszaki Pályaválasztási Fesztiválon

Mi a pálya? – Műszaki Pályaválasztó Fesztivál

 

 

HÍREK
IT és TI informatikai előadás sorozat
Idén második alkalommal kerül megrendezésre az informatikai előadássorozat.
tovább >>

Nyílt nap a Hauni Hungariánál 2018. szeptember 22.-én
A világ műszaki élvonala egy karnyújtásnyira – gyere el, nézd meg, próbáld ki!
tovább >>

Élményalapú tanulás – II. Pécsi Tanuló Fesztivál
Szeptember 21-én 13 órától a Kossuth téren a gyerekek részére önismereti foglalkozásokkal, szüleiknek rendhagyó továbbtanulási szülői értekezlettel készül a kamara pályaorientációs csapata.
tovább >>
HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS
Név:
E-mail: